A gazdiktól új nevet kaptam. Igazából úgy történt, hogy valami nagyonjószagú sültet ettek a gazik ebédre, amit szokás szerint reményteljes vizuális követéssel nyugtáztam, azonban nem történt semmi pozitív annak tekintetében, hogy sült hús kerüljön Kardi hasába. Az ebéd végén a kétlábúak adtak alami nagyonagyonagyonjószagúésízű csirkebőrt, amitől annyira összefutott a nyál a számban, hogy nem nagyon bírtam már magammal. A gazdik otthagyták -ahogy szokták- az asztalon a fél csirkét és elmentek.
Én télleg' nem tehetek róla...annyira jó szaga volt...és olyan kis fürge, hogy egyszercsak a számba ugrott! Ha már ott volt, akkor mondom megkóstolom milyen az íze, elvégre a kétlábúak már nem eszik. Ott nyamizok nyugiban, erre megjelent a szőrösebbik egy gonosz, zörgős újságpapírral a kezében; elkezdett kergetni és elég erélyesen beszélt velem ilyeneket, hogy nem szabad, meg soha többé, blablabla. Jó, jó végighallgattam, közbe levágtam h. elég nem kellett volna...nem is mertem utána odamenni hozzá. A szebbikhez azért odamentem és bocsánatot kértem...szóval így lettem csirkefogó.
Utolsó kommentek