Kardigán, a Bearded Collie

Itt járt ŐŐŐŐŐ, a félisten!!! Imááádom. Na, jól van, kezdem az elején. Szóval, az úgy történt, hogy Artúrék meglátogattak engem. Hoztak ajiba egy grillcsirkét karira...nem is értem miért...öhm...meg hozta a saját szőrtelen mini kétlábúját is. Össze-vissza szagolgattam :)

...mad ecc'ercsak észrevett ŐŐŐ, engem! értitek? felkapott és ölelgetett! A félistenem!!...imááádom...gondolom, ez látszik... :)

...gazdik szerint még a kocsijukba is beszálltam volna, ha ők úgy gondolják....áááááá, én neeeem...nem hagyom itt a gazdikat, meg a grillcsirkéMet...na jó, főleg a grillcsirkémet :)

...szóval, elmentek...mind...a szőrtelen mini kétlábú, Artúr tesó és a gazdijai..az egyik a félisten...mély depresszióba estem és reggelig aludtam...hiányoztok!

Szóval először is boldog újévet minden két és négylábúnak bár mint kutya nem értem mit jelent, de állítólag ezt szokták mondani. Elég sok minden történt, de a gazdik mindig az üvöltő kisbékával, meg pelussal a szagolgatnivaló papírral voltak elfoglalva, a blogra elég kevés idő jutott. Ez az új itatótálam (lásd előző post - beleállított fenyőfával) elég gyorsan eltűnt karácsony után, szerintem az is belejátszhatott, hogy szokás szerint ittam az aljából és az a világító bizb@sz a nyakamra tekeredett. Mivel én ezt nem tudtam, dolgom végeztével elindultam a szivacsom felé teljes sebességgel, mire a szőrösebbik gazdi felugrott és félkézzel megfogta a már 60 fokban álló fát, a másik kezével egy üveg sört fogott és közben ha jól értettem valami mennydörgőset meg mennyköveset is emlegetett. Tiszta zizzentek ezek a kétlábúak, nem is kétséges. Ezután elég sok tűlevél eltűnt a fáról, és másnap a fa is.

Viszont ezután muszáj volt visszaszoknom a kertben lévő lavórból való ivásra, mer az valahogy jobb ízű(bár itt benn is van vizem de az nem esik jó). Viszont kisebb probléma, hogy már vagy 2 hete nincs benne locsi, hanem beállt mint a kő. Na ez nem zavar, elvégre van rózsaszín meleg nyelvem és tök jó nyalogatni. Na látjátok a félköröket benne? Ennyire jól esik nyalogatni a jeget.

Na most ennyi majd jeletnkezem.

A kétlábúak nagyon odavannak, csomagolnak, ajándékokat várnak meg minden. Állítólag ez minden évben így van, de most nagyon be vannak zizzulva a kis szőrtelennel, szóval egye fene ideültem az ivótálkám elé, amibe beleállítottak egy feldíszített fenyőfát.

Szóval mindenkinek boldog ilyen izé karácsonyt! Ja és kedves Jézuska ugye gondolsz rám is vmi velőscsonttal, tök jó voltam egész évben.

Pusz: Kardi

Jó tudom van külön vizestálkám, de nem ez az igazi. Általában a kertben lévő kék lavórból szoktam inni(főleg esővizet és havat) de most új víznyerőhelyet kaptam a gaziktól. Mondjuk nem értem miért olyan kicsi a lyuk az ivásra rajta, és mért kellett egy fenyőt beleállítani sok kis lámpával meg egyébbel feldíszítve, de asszem' nem ez a lényeg, hanem az, hogy onnan a legjobb inni. Köszi gazdik, télleg'.

A gazdiktól új nevet kaptam. Igazából úgy történt, hogy valami nagyonjószagú sültet ettek a gazik ebédre,  amit szokás szerint reményteljes vizuális követéssel nyugtáztam, azonban nem történt semmi pozitív annak tekintetében, hogy sült hús kerüljön Kardi hasába. Az ebéd végén a kétlábúak adtak alami nagyonagyonagyonjószagúésízű csirkebőrt, amitől annyira összefutott a nyál a számban, hogy nem nagyon bírtam már magammal. A gazdik otthagyták -ahogy szokták- az asztalon a fél csirkét és elmentek.

Én télleg' nem tehetek róla...annyira jó szaga volt...és olyan kis fürge, hogy egyszercsak a számba ugrott! Ha már ott volt, akkor mondom megkóstolom milyen az íze, elvégre a kétlábúak már nem eszik. Ott nyamizok nyugiban, erre megjelent a szőrösebbik egy gonosz, zörgős újságpapírral a kezében; elkezdett kergetni és elég erélyesen beszélt velem ilyeneket, hogy nem szabad, meg soha többé, blablabla. Jó, jó végighallgattam, közbe levágtam h. elég nem kellett volna...nem is mertem utána odamenni hozzá. A szebbikhez azért odamentem és bocsánatot kértem...szóval így lettem csirkefogó.

Felfordult minden. Eleinte nem nagyon vágtam az új szitut, de a szőrösebbik elmagyarázta: új gazdi jött a házhoz. Gergő gazdit egyenlőre csak a kiabálásáról vettem észre - nem is tudtam nagyon este aludni - meg a nagyonnagyonszagos pelenkáiról, ezeket viszont az utolsó molekuláig kiszagoltam a kukábadobás előtt. Szóval Gergő - állítólag - a legjobb barátom lesz, kerget meg minden csak türelemmel kell várnom azt a pár évet amíg járni,futni,beszélni tanul. Ha már így alakult akkor ok, rajtam nem múlik semmi: vigyázok rá ahol tudok. Sasolok mindenfele és nem engedem, hogy bárki odamehessen hozzá. Ha az én kedvenc gazdim, akkor az enyém. Ja és persze vigyázok anyára is.:)

Szóval úgy kezdődött, hogy gyarapodtunk egy üvöltő kisbékával én meg nem mehetek a hálószobába mert rácsosítva lett. De amióta itt van Gergő gazdi, azóta tök sok időt töltenek benn anyával a szobában és nem elég h. nem mehetek oda megszagolni és megnyalogatni őket, de még azt se tudom mit csinálnak, csak annyi tuti, hogy abbamarad a sírás és csönd lesz. Mi lehet ott??? Mindenesetre kukkolom hátha vmi kiderül.

A szőrösebbik gazdi talált valami pázült vagy minek mondják és állítólag olyan régen megvan már neki mint ailyen idős vagyok x 25. Tisztára oda voltak, hogy én vagyok rajta meg minden, de nem értem mi ez a nagy öröm. Na jó, egy fotó kedvéért beállok, de remélem azért nem kell ölelgetnem nekem is macskát...

Hazajött anya! És vele jött valaki, pici, rózsaszín és nagyon hangos. A szőrösebbik gazdi szerint ő Gergő és úgy látom simán ő itt a legnagyobb főnök: csak egyet szól - vagy kiabál - és mindenki eldob mindent és rohan, ráadásul amióta itt van ki vagyok zárva a hálószobából. Nem mintha eddig bemehettem volna, de most egy rács is van, sz'al elég reménytelen. Na mind1, kíváncsi vagyok erre a Gergőre, remélem nagyon gyorsan tud kergetni majd a kertben. Mindenesetre jó hangja van, főleg éjszaka. :)

Nem'tom mit csinálhattam, de egy csomó ajándékot kaptam a kétlábúaktól. A legjobb, hogy anya holnap hazajön valamilyen rózsaszín üvöltő kisbékával, aki a szőrösebbik szerint átveszi az uralmat itthon. Hát kiváncsi vagyok, már mutatta a gazdi a hangját, állítólag hangosabb lesz és állandósul. Mindenesetre isten hozott Gergő gazdi! :)

A másik: tegnap már minden tiszta fehér volt, amiben imádok ugrálni, enni, prüszkölni, a kétlábúak hó-hó -nak hívják. Ha tüsszentenek. Na mindegy, szóval még nincs karácsony de kaptam egy csomó mindent, tök jó, tök jó, minden nap lehetne. :)

A kedvenc szivacsom. Néha kicsi, néha nagy, de énenélkülideaztarozsdásbökőthogy nem tudnék aludni.Pedig nem is Spongya Bobnak hívják és nem sárga és nincs Patrik nevű haverja, de akkor is a kedvencem.

A héten anyának egyre nagyobb lett a hasában a dinnye és egyik nap bevágódtak a zöld brümmögőbe és anya nem jött haza. A szőrös gazdi mindig meséli, hogy pusziltat, meg ez a simi tőle van, meg azt üzeni hiányzok, de azért már úgy szeretném ha hazajönne. Bár a maradék kétlábú azért kerget, meg csontot ad, de az nem ugyanaz. Állítólag ha jön haza, hoz egy új gazdit akinek a neve vmi kisfőnök lesz apa szerint. No, őt is várom már. Nagyon.

Sok minden változott. Pölö látok. :)

A szebbik gazdi azt mondta, le kell fotóznia, mert olyan zabálnivalók vagyunk...amúgy ezt eddig is sejtettem, mert akkora pocakja lett pár hónap alatt...biztos sokszor nézegett minket, jóképű szőrgombócokat :)

 Szebbik gazdi azt mondta, kellene egy fotó..olyan csakpasis...nem is kérdés, hogy ki a legjóképűbb...

A tesóm, Artúr, újra itt van nálunk! Annyira jó minden, hogy azcsakna! Már együtt ugatjuk a piros traktorokat (brádör is nagyon belejött), együtt nyamnyogunk a csontokon...szóval, sülve-főve... :) Gazdik azt mondják, nemsokára lesz egy új szőrtelen, kétlábú gazdim...mert hogy Artúrnak már van, és mivel olyan jó voltam, nekem is lesz hamarosan egy. Nem nagyon értem, de ők nagyon örülnek..így én is...

Szóval, egy csomót kirándulunk, meg játszunk, meg minden... :) Gazdik egy csomószor összekevernek minket! Nem értem, ez hogy lehet...folyton csak úgy emlegetnek: a fekete meg a rózsaszín orrú...furák ezek a kétlábúak...

Tegnap nagy volt a forgalom Los Nemesvamos-ban. Jött egy csomó kétlábú - akiket nagyon szeretek - és Csipesz a vizslador is tiszteletét tette. Amíg itthon voltunk, viszonylag standby üzemmódban játszottunk: kétlábúak kávéznak, mi morgunk egymásra. De mindenki bevágta magát egy idő után a négykerekűekbe és irány Fajsz!

No ott aztán a szántásban Csipesz megpróbált elfutni, én meg megpróbáltam utolérni. Néha annyira futottunk már, hogy a gazdik nagyon kicsik voltak a távolban, de ez a félvizslaféllabi bírja a szaladgálást, néha már aszittem elesek a nyelvembe, annyira lógott. Szóval futottunk eleget, aszongyák' a nagyok. Pontúúúgymiiintanagyok.

Korán reggel volt. A szőrösebbik gazdi valami puha mackószerű, de ennek ellenére azonosíthatatlan tárgyat adott a szebbik gazdinak és kattingatni kezdte. Egy ideig néztem őket fekve, de ez azért nem normális állapot, hogy még ez a maciizé(macisajt?) is rajta van a családi fotón babuccal én meg nem...szóval nekem is rá kellett kerülnöm. Izé, asszem' sikerült. Nagyon jóképű vagyok nem vitás. :)

Őrzöm a házat és a gazikat. Behatolni csak a testemen keresztül lehet. És kifele menni is. Szóval semmi nem kerüli el a figyelmemet, a legkisebb zajra is felébredek és éberségem egy pillanatig sem lankad. Reszkessen mindenki, aki rossz szándékal érkezik, gonosz traktorok  takarodó! Szóval gazdik és jövendő babuc: biztonságban vagytok, Karigán mindenre figyel!

Még arra is figyeltem reggel - igaz fekve, csukott szemmel, mozdulatlanul - ahogy a szőrösebbik gazdi átlép felettem és valami bigyóval kattingat...mire nem képesek ezek a kétlábúak hajnali fél hétkor!

A tesóm...nagyon szeretem. Múlt héten (asszem) meglátogattuk őket, annyit rohangáltunk, hogycsakna! Aznap az ő gazdijai vigyáztak ránk...nagyon szeretem őket!!! Hazafele alukáltam a kocsiban, meg másnap egész nap...najólvan, elfáradtam...Sok közös témánk van, pl. az ő szebbik gazdija is lenyelt egy dinnyét vagy ilyesmit :) Hiányzik a tesóóóóóóóóóm!!!!

Na jól van, asszem függő vagyok... :)

A szőrös gazdi naon' jó fej. Mindig előszedi a kanapéM alól a csontomat, ha éppen valahogyan (énnemtudomhogyan) odakerül. Persze, azért én is próbálkozom (bár nem túl sokáig :) ), aztán nyöszörgök, és máris ott terem a segítség :) A szebbik gazdi meg jókat nevet..szerintem inkább a szőrösebb gazdin, mert rajtam ugye semmi vicces nincs...

Mostanában a szőrtelenekkel szoktunk úgy is sétálni, hogy megyünk a zöld brümmögővel és megállunk Fajszon. Onnan aztán futkározás a szántóföld mellett. Naon jó ám! Bár egy rész után mindig vannak idegen hangok: ilyen vijjogás, meg egyéb zajok; ilyenkor a gazdik mögé futok, elvégre ők nagyok és erősek csak megvédenek minden vérfácán és vérfecske elől. (Meg szoktak, tök jó fejek) Szóval nagyon jó a hely, szoktam is sokat szaladgálni.