Szóval jött egyik délután egy négykerekű egy nagy kupac földdel.(Nem tudom minek, mert föld az volt előtte is a kertben, csak nekem köszönhetően fű nem maradt.) Leborította és innen gyorsultak az események. A kétlábúak lapátoltak és elkezdték hordani a kertben szép kis kupacokba.
Másra nem gondolhattam, csak arra, hogy nekem, elvégre a kert az enyém. Jó hűs volt, úgyhogy még hálás is voltam. Persze segítettem, ahogy tudtam: állítólag ilyenkor az a leghasznosabb, ha ugatjuk a vödröt cipelő gazdit 10 cm közelségről, illetve ha kergetjük a földdel megpakolt lapátot, én mindkettőt alkalmaztam, rendes kutya vagyok.
De képzeljétek mi történt, a végén lehengerelték és televetették olyan maggal, ami állítólag tavaly a jóégnek nem akart kinőni itt a kertben, de nem tudom mért vágynak annyira rá mert utána meg vághatják minden hétvégén. Ja és -állítólag ideiglenesen- el is lett kerítve. Na köszönöm. Ok, hogy hűs volt, de elfogyott Kardi lába alól a kert. Kérem vissza! Lécci.
Utolsó kommentek