Már egy éve lassan, hogy minden megváltozott. A gazdik hazahoztak valami pici rózsaszínt, aki nagyon hangosan tud kiabálni, néha nagyon szagos alul, de állítólag nagyon jó barátok leszünk. Moostanában elkezdte ő is azon a vonalon a közlekedést a házban mint én -négykézláb- szóval elég gyakran összefutunk. Eleinte a fekete orrom volt a menő: megfogta és huzigálta, de hát én jól nevelt kutyaként természetesen tűrtem...de képzeljétek megváltozott, mostanában ő is simogat és sikongat amikor meglát.
Én is nagyon örülök neki, legszívesebben szétnyalnám a fejét...de ezt nem szokták engedni. De azért örülünk egymásnak nagyon. Nagyon szeretem, de állítólag kergetni is fog ha megtanul kétlábon járni. Már alig várom...:)
Utolsó kommentek